Én általában mindig úgy indulok, hogy eszembe ötlik egy-egy kép, amit mindenképpen meg szeretnék írni, és utána e köré kell valami történetet rittyenteni, ami sokszor kikezdi a kreativitásomat. A történet még hagyján, általában a twist kitalálása okoz problémát, ezért az utóbbi időben ezt szerettem volna (és szeretném továbbra is, bár azért már nagyon érzem a fejlődést) fejleszteni. Mivel engem mindig is jobban érdekeltek a karakterek (szociológia, ugye), azokat mindig nagyon részletesen kidolgoztam, ám ez sokszor a történet rovására ment. Egyrészt figyelnem kell arra, hogy a történeteimnek önálló íve is legyen, másrészt pedig arra, hogyha a karaktereimet akarom hagnsúlyozni, akkor a történet minden mozzanata azt segítse, hogy bemutassam, amit szeretnék a karakterből (pl. jellemváltozás, bizonyos jellemvonások, stb.).
Az utóbbi időben az önálló történetív kidolgozásán iparkodtam, és íme a legjobb módszer, amit sikerült kifejlesztenem. Több könyvet is olvastam a témában, rengeteg tippet kaptam, de nekem egy különösen bejött, és most ezt szeretném megosztani veletek.
Általában akkor szoktam használni, amikor már van valami nagylátószögű célom, témám, hogy miről szeretnék írni. Ekkor veszek egy papírt / nyitok egy doksit a gépen, és először is felírok 10 szót. Érdemes azokat felírni, amik gyorsan eszünkbe jutnak, de legyenek minél sokfélébbek (szófaj és hangulat terén is), azonban mégis valamennyire jó odafigyelni arra, hogy a tervezett novella témájától ne üssenek el nagyon - értsük ezt úgy, hogyha fantasyt akar írni valaki, akkor abba viszonylag nehéz lesz beleerőszakolni az űrhajtóművet, habár nem lehetetlen. Minden attól függ, mennyire ki mennyire szereti a kihívásokat :P
Ha megvan a 10 szavunk egymás alatt, akkor kezdődhet az ötletelés: miről milyen gondolatok jutnak eszünkbe, hogy tudjuk összekötni őket, milyen történet jönne ki, hogyha kombinálni próbáljuk ezeket. Én általában minden ötletemet leírom, legyen akármilyen béna, mert később lehet, hogy az fogja adni az isteni szikrát, amiből kitalálom a történetemet. Ha ez megvolt, akkor pihentethetjük a dolgot pár óráig, esetleg egy napig.
Másnap, ha nem találtunk ki azóta új ötleteket (sokszor a "pihenő" agy a legproduktívabb), akkor ezt megismételhetjük: a már meglévő szavaink mellé írunk még 10 szót. Természetesen végül majd nem muszáj mindet felhasználni, a lényeg az, hogy mozogjon az agyunk, hogy tudjuk összekötni őket, milyen újabb ötleteket tudunk belőlük generálni stb.
Ezzel a módszerrel egy-két nap alatt megvan egy durva történetszál, és ami számomra a legjobb, hogy baromi különleges karaktereket lehet alkotni, furcsa, életszerű mániákkal és sorsokkal. Az egyik novellámat most is ezzel a technikával készítem, kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel.
