Rájöttem, hogy különös vonzalmat érzek a fantasy műfaj iránt (aki olvassa a blogomat, rá fog jönni úgy is), különösen a dark fantasy hoz izgalomba, és azon belül is külön kedvenceim azok a történetek, amikor látjuk a hőst hőssé válni, és nem úgy ismerjük meg, hogy már eleve szuperhős.
A bevezető alapján talán úgy tűnhet, túl messziről indulok, és indokolatlannak tűnhet az is, hogy ennek kapcsán miért erről a regényről akarok írni, de talán sikerül elmagyaráznom.
Nos. Nem történt még olyan velem, hogy elkezdtem olvasni egy regényt, és a második fejezetnél máris elégedetlenkednék. Na most megtörtént, még pedig az Acts of Caine második része kapcsán. Az elsőt imádtam (Heroes Die), minden volt benne, ami egy fasza dark fantasy-sci-fi őrülethez kell: különböző dimenziók, mágusok, istenek, és egy vadállat, kaszabolós, igazi befordult, hősszerelmes főhős (ez utóbbi mondjuk kicsapta a gender-szenzoromat, de ezt most nem fejtem ki). Ami kifejezetten tetszett, hogy láttuk a főhős csaját mágusból istenné (ISTENNÉ!) válni a másik dimenzióban. A történet lényege egyébként az, hogy van a messzi-messzi jövő, amelyben a társadalom kasztokba szerveződik, és léteznek olyan színészek, akik átmennek ebbe a másik fantasy dimenzióba pénzért irtani a népeket, és mindenféle gonosz terveket szövögetni. Jelen esetben főhősünk feladata megdönteni egy isten-uralkodót, aki hívei véréből nyeri erejét, és persze mellékesen, mindeközben megmenteni a feleségét, aki persze már elhagyta egy ideje. Szóval az első rész 8/10 nálam.
Nagy élvezettel vettem kezembe a másodikat, és nem is csalódtam: főszereplőnk még fiatal, éppen hogy csak tanulja a mesterséget. A szokásos, kicsit megunt varázsló-iskola feelingje van a dolognak (amit mint említettem, én imádok), de még mindig fasza, és jól hozza a kaszt-különbségek miatt adódó háborúzások hangulatát is. Ó – gondolom magamban – de jó, hogy nem ugyan az, mint az első, nem 40 éves kiábrándult gyilkológépként kaszabol a főhősünk, igazán eredeti ötlet. Erre mit kapok? Második fejezetben visszatérünk a jelenbe, a főhősünk az isten-uralkodó letaszítása után egy tolószékben lúzerkedik az ex-feleségével. Eltelik 10 oldal, még mindig. Már túl vagyok 30-on, és még mindig. ÉS MÉG MINDIG! Aztán furcsa szereplőket látunk a másik dimenzióból, akik a főhős ellen plottolnak, aki közben nyomorékként folytat filozófiai eszmefuttatásokat a trónról letaszított, és mi világunkba véletlenül átteleportált isten-uralkodóval, akinek itt persze semmi hatalma nincsen. Nagyszerű, fenomenális. Nos, itt tartok éppen.
Azért végigküzdöm magam rajta, kíváncsi vagyok, hogy az író mit hoz ki ebből a cseppet sem derült helyzetből. Ja és persze azért is érdekel, mert további részei vannak a sorozatnak, és az első rész tényleg nagyon tetszett.
Ha olvasta valaki, akkor várom a véleményeket, bár ismétlem, én még nem értem a végére. Ha ez megtörtént, természetesen jövök a friss hírekkel :D
UPDATE:
Elolvastam pár plot summaryt, fognak itt még finomságok történni, úgyhogy majd mindenképpen beszámolok róla, de a felháborodásomat továbbra sem bírom magamban tartani. Köszönöm a figyelmet, vétel.
